Egy neves bankár szerint a Wall Street rosszul látja a bitcoint

John Haar szerint, aki korábban a hagyományos pénzügyi területen tevékenykedett, a „egészséges pénz” alapvető megértése akadályozza a Wall Streetet abban, hogy befogadja a bitcoint.

John Haar, a Goldman Sachs pénzintézet egykori vagyonkezelője úgy véli, hogy a bitcoin (BTC) támogatásának hiánya a „hagyományos pénzügyek” részéről a kriptopénz rossz megértéséből ered.

Próbáld ki a CoinCharliet, Magyarország legújabb kriptováltóját!

Haar nézeteit egy vasárnapi esszében fejtette ki, amelyet eredetileg a Swan Bitcoin nevű Bitcoin-brókerplatform magánügyfeleinek küldött el. Haar korábban 13 évet töltött a Goldman Sachs Wall Street-i vagyonkezelő óriásnál, mielőtt 2022 áprilisában csatlakozott a Swan Bitcoinhoz a privát ügyfélszolgáltatások részlegének ügyvezető igazgatójaként.

Az esszében kifejti, miszerint az emberek a „pénzügyek örökségében” nem csak azt nem értik meg, amit ő a Bitcoin egyik legfontosabb alapelvének tart, hanem általában véve a szilárd pénz gondolata is elveszett számukra, ami Haar szerint negatív véleményekhez vezet a kriptóval kapcsolatban:

„Sok beszélgetés után azt mondhatom, hogy ha vannak olyan emberek a pénzügyekben, akiknek jól megalapozott álláspontjuk van arról, hogy miért nem jó pénzforma a bitcoin, vagy miért nem lesz sikeres a bitcoin, akkor nem sikerült megtalálnom őket.”

Haar megjegyezte, hogy 2017-ben kezdett érdeklődni a Bitcoin iránt a hagyományos médiában róla látott hájp alapján.

Úgy véli, hogy a bitcoin története és alapjai izgalmassá tették, hogy bárkivel megvitassa, hozzátéve, hogy a Bitcoin „javítja az arany hiányosságait”.

Másrészt Haar megjegyzi, hogy a Wall Street negatív hozzáállása hat különböző okból fakad, amelyek a bitcoinra vonatkozó kutatások és a történelem megértésének hiányából erednek.

Kereskedj $500 bónusszal és találd meg a következő Gem coint a KuCoinon!

Elismerte, hogy a Bitcoin-lexikon és az alapelvek megismerése „ijesztő feladat”, de az hagyományos pénzügyekben dolgozók nem tesznek szívességet maguknak azzal, hogy úgy tesznek, mintha értenék őket:

„Sokkal gyakoribb, hogy valaki úgy tesz, mintha jól ismerné az adott témát, és határozott véleményt nyilvánít, függetlenül a mögöttes tudásától – és ez különösen igaz egy olyan témára, amely érinti a befektetések világát.”

Úgy véli továbbá, hogy a kormányzati központi tervezésen keresztül történő kondicionálás okán az emberek általánosságban követik a konszenzust. Fenn akarják tartani a status quót.

Haar szerint ez utóbbi négy szempont különböző módon összeesküszik, hogy pajzsként szolgáljon az hagyományos pénzügyek számára, amely mögé a már meglévő pénzügyi rendszerek védelmében lehet beállni.

Haar hozzáteszi, hogy „nincs semmi eredendően rossz ezekben a dolgokban”, de megjegyzi, hogy ezek a viselkedések megakadályozzák, hogy az hagyományos pénzügyekben dolgozók független gondolkodókká és az új technológiák korai alkalmazóivá váljanak.

Arra is rámutatott, hogy az hagyományos pénzügyekben dolgozó emberek gyakran magasan specializálódnak a saját területükre, ami szerinte hajlamossá teszi őket arra, hogy ezek az emberek alagútvíziót adjanak a saját világukról:

„Azzal keresik a kenyerüket, hogy ismerik a pénzügyi szolgáltatási szektor sajátos szegletének sajátosságait. Kevés az ösztönzés számukra, hogy megvizsgálják a rendszer alapjait.”