A bitcoin olyan alapelvek és technológiák összessége, amelyek egy digitális pénzrendszer alapját képezik. A bitcoinnak nevezett pénzegység érték tárolásra és továbbításra szolgál a bitcoinhálózat résztvevői között.

A bitcoinfelhasználók a bitcoinprotokoll segítségével kommunikálnak egymással, főleg az Interneten, de egyéb átviteli hálózatok is használhatók.
A bitcoinprotokoll, amely nyílt forráskódú szoftverként érhető el, széles eszközválasztékon futtatható, többek között noteszgépen és okostelefonokon, amely könnyen elérhetővé teszi ezt a technológiát.

A hálózaton át továbbított bitcoinokkal nagyjából ugyanaz megtehető, mint a hagyományos pénzzel, pl. áruvásárlás vagy -eladás, pénz küldése magánembereknek vagy szervezeteknek, esetleg hitelnyújtás. Bitcoinok az erre specializált pénzváltókban vehetők, adhatók el, vagy válthatók át egyéb pénznemekre. A bitcoin bizonyos értelemben az internetes pénz tökéletes formája, mivel gyors, biztonságos és határokat átívelő.

A hagyományos pénzekkel ellentétben a bitcoin teljesen virtuális. Nincsenek fizikai érmék, de még digitális érmék sem. Az érméket implicit módon azok a tranzakciók tartalmazzák, melyek a feladótól a címzetthez továbbítják az értéket. A bitcoinfelhasználóknak csupán kulcsaik vannak, amelyekkel a bitcoinhálózaton belül bizonyítani tudják a tranzakcióik tulajdonjogát, fel tudják szabadítani az elköltendő összeget, és továbbítani tudják azt egy új címzettnek.

A kulcsok gyakran az egyes felhasználók számítógépén, egy digitális pénztárcában vannak tárolva. A bitcoinok elköltésének egyetlen feltétele az, hogy a felhasználó rendelkezzen a tranzakciók zárolásának feloldásához szükséges kulccsal. Ez azt jelenti, hogy minden egyes felhasználó teljes mértékben maga rendelkezik a pénzével.

A bitcoin egy egyenrangú csomópontokból álló peer-to-peer rendszer. Nincs benne semmilyen „központi” szerver vagy irányítás. A bitcoinok az ún. „bányászat” során jönnek létre. A bányászat egy olyan verseny, amelyben a bitcoin tranzakciók feldolgozása során egy matematikai feladat megoldásának a keresése folyik.

A bitcoinhálózat bármelyik tagja (vagyis bárki, aki a teljes bitcoinprotokollt futtató eszközt használ) bányászként is képes működni, vagyis a számítógépe segítségével képes a tranzakciók ellenőrzésére és tárolására. Átlagosan 10 percenként sikerül valakinek az utolsó tíz percben született tranzakciók érvényesítése, amiért vadonatúj bitcoinokat kap jutalmul. A bitcoinbányászat lényegében decentralizálja egy központi bank pénzkibocsátási és elszámolási feladatait, és a fenti globális versennyel váltja ki a jegybankok iránti igényt.

A bitcoinprotokoll olyan beépített algoritmusokat tartalmaz, amelyek a hálózat egészében szabályozzák a bányászatot. A bányászok feladata az, hogy sikeresen eltárolják a tranzakciókból blokkat a bitcoinhálózaton belül.

E feladat nehézségét a hálózat dinamikusan úgy állítja be, hogy átlagosan minden 10 percben sikerrel járjon valaki, függetlenül attól, hogy egy adott pillanatban hány bányász (és CPU) dolgozik a probléma megoldásán.

A protokoll egyúttal minden 4 évben a felére csökkenti a 10 perceként kibocsátott új bitcoinok számát, ezáltal az összes létrejövő bitcoinok számát 21 millióra korlátozza. Emiatt a forgalomba kerülő bitcoinok száma egy könnyen megjósolható görbe, amely 2140-re éri el a 21 milliót.

Az egyre csökkenő mértékű kibocsátás miatt a bitcoin hosszabb távon deflációs pénz. A bitcoint nem lehet a tervezett kibocsátási ütemet meghaladó mértékű új pénz ”kinyomtatásával” elinflálni.

A színfalak mögött a protokollt, a hálózatot és az osztott feldolgozás együttesét is bitcoinnak hívják. A bitcoin mint pénz ennek az innovációnak csupán az első alkalmazása. Sokak számomra a bitcoin a pénzvilág Internete: egy hálózat, amellyel érték továbbítható, és amely osztott feldolgozás révén biztosítja a digitális vagyontárgyak tulajdonjogát.

A bitcoin előtti digitális pénzek

Az életképes digitális pénz megjelenése szorosan kötődik a kriptográfia fejlődéséhez. Ez nem meglepő, ha szemügyre vesszük azokat az alapvető feladatokat, amelyek akkor lépnek föl, ha árukra és szolgáltatásokra cserélhető értéket szeretnénk bitekkel ábrázolni.

Bárki, aki digitális pénzt fogad el, az alábbi két alapvető kérdéseket teszi fel magának:

1. Bízhatok-e abban, hogy a pénz valódi és nem hamisítvány?

2. Biztos lehetek-e abban, hogy ez a pénz csak az enyém, és senki másé? (ez az ún. „kettős költés” problémája).

A papírpénzkibocsátás során egyre kifinomultabb papírokkal és nyomtatási módszerekkel veszik fel a harcot a hamisítás ellen. A fizikai pénz esetében a kettős költés kérdésének kezelése egyszerű, hiszen ugyanaz a bankjegy nem lehet egyszerre két helyen. Természetesen a hagyományos pénz tárolása és továbbítása is gyakran digitálisan történik.

Ebben az esetben a hamisítás és kettős költés problémájának kezelése úgy történik, hogy az összes elektronikus tranzakciót központi szervezeteken keresztül bonyolítják le. A központi szervezeteknek globális rálátásuk van a forgalomban levő pénzre.

A digitális pénznél, amely nem támaszkodhat különleges tintákra vagy holografikus csíkokra, a kriptográfia biztosítja a felhasználók értékekre vonatkozó állításainak a valódiságát. Nevezetesen, a digitális aláírások teszik lehetővé egy digitális eszköz vagy tranzakció aláírását, a felhasználó pedig ennek révén képes bizonyítani egy adott eszköz tulajdonjogát. A megfelelő architektúra segítségével a digitális aláírások a kettős költés problémájának a kezelésére is alkalmasak.

Amikor a kriptográfia az 1980-as évek végén kezdett sokkal szélesebb körben elterjedni, sok kutató próbált a kriptográfia segítségével digitális pénzeket létrehozni. Ezek a korai projektek olyan digitális pénzeket hoztak létre, amelyeket egy nemzeti valutára vagy valamilyen nemesfémre, pl. az aranyra épültek.

Ezek a korai digitális pénzek működtek ugyan, de centralizáltak voltak, emiatt pedig a kormányok vagy a hackerek támadásainak könnyű célpontjai voltak. A korai digitális pénzek a hagyományos bankrendszerhez hasonlóan egy központi elszámolóházatot használtak, amely a tranzakciókat rendszeres időközönként elszámolta.

Sajnos a legtöbb esetben ezek a születőfélben lévő digitális pénzek az aggódó kormányok céltáblái lettek, és végül jogi úton felszámolták őket. Voltak közöttük olyanok, amelyek látványosan összeomlottak, amikor az anyacég hirtelen felszámolásra került.

Ahhoz, hogy egy digitális pénz robusztusan ellen tudjon állni az ellenfelek támadásainak, legyenek ezek törvényes kormányok vagy bűnöző elemek, olyan új decentralizált digitális pénzre volt szükség, amelyben nem volt egy pontos támadási felület.

A bitcoin egy ilyen rendszer: teljesen decentralizált, és nincs benne semmilyen központi szervezet vagy irányítás, amely megtámadható vagy korrumpálható.

A bitcoin a kriptográfia és az oszott rendszerek évtizedes kutatásának a végeredménye. Négy alapvető újítást tartalmaz, melyek egyedi és hatékony módon vannak kombinálva egymással.

A bitcoin alkotóelemei:

• egy decentralizált peer-to-peer hálózat (a bitcoinprotokoll),
• egy nyilvános tranzakciós főkönyv (a blokklánc),
• decentralizált, determinisztikus matematikai pénzkibocsátás (osztott bányászat),
• egy decentralizált tranzakció-ellenőrző rendszer (tranzakciós scriptek).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük