A Coin Metrics társalapítója, Nic Carter alaposan körbejárta a témát, miután egyre nagyobb figyelmet kap a bitcoin-bányászat energiaigénye, és sokak szerint környezeti katasztrófához vezethet.
A Bloomberg hasábjain Noah Smith ekézte a kriptobányászokat, Carter pedig ezután fogta a tollat a kezébe.
Smith szerint a BTC egyedinek számít a piacon, hiszen a növekvő árfolyama növekvő energiafelhasználással jár együtt.
Viszont az arany pontosan ugyanígy viselkedik, az áremelkedésre válaszul növelik a kitermelést, ehhez pedig több energia kell.
Smith másik állítása, hogy a bányászat leterheli a helyi energiahálózatokat, és a lakossági felhasználóknak kevés áram jut így.
Viszont a bitcoin hashrátáját könnyen azonosíthatjuk, és látható, hogy olyan területekről érkezik, ahol többlet energia áll rendelkezésre.
Kína esetén például négy tartományban összpontosul a bányászat, ezek feleltek a globális hashráta 63%-ért 2019 negyedik és 2020 második negyedéve között.
Ezekben a régiókban viszont a jagyományos szénerőművek mellett rengeteg vízerőmű van a nap és a szélerőmű-parkok mellett. A lakosság viszont kicsi, így rengeteg az energiafeleslegük.
Carter elmondása szerint ráadásul a hálózat pont emiatt sosem lesz ténylegesen túlterhelve. Kína emellett tavaly összesen 100 TWh energiát távolított el a rendszeréből.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az árszínvonal egyenletesen tartására a hálózatról, a lakossági rendszerből kivonják a plusz áramot.
A BTC bányászata a jelenlegi becslések alapján 89 TWh és 138 TWh közötti éves energiaigényt jelent, a Digiconomist és a Cambridge Egyetem szerint.
„Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a bányászat energiaigényének a többszöröse áll rendelkezésre. A hashrátát egyszerűen oda kell vinni, ahol ez a felesleg van. A bányászok pedig pontosan ezt teszik, nagyon is aktívan.”
Ha a bányászat, amely ipari tevékenységként könnyen költöztethető, egyszerűen az energiafelesleg mellé települ, máris elejét lehet venni az áramfogyasztást felemlegető kritikáknak.
A Digiconomist alapítója, Alex de Vries az egyik cikkében erről is írt:
„2021 elején rekordmagasságba ért a BTC ára, ezzel együtt pedig a hálózati aktivitás, és annak az energiaigénye is. A hálózat most annyi áramot fogyaszt, mint a világ összes adatközpontja, a szénlábnyoma pedig megfelel Londonénak.”
A Cambridge Bitcoin Electricity Consumption Index (CBECI) becslése alapján a Bitcoin éves áramfelhasználása valahol Svédország és Malajzia szintjén helyezkedik el.
Smith így azzal érvel, hogy a hálózatnak át kellene térnie egy másik konszenzus metódusra, és a proof of stake lenne az ideális.
Az Ethereum éppen most költözik át erre a rendszerre, így vélhetően 99,98%-kal kevesebb energiát fog használni.
Carter viszont a közösség többi hozzáértőjével együtt úgy véli, a PoS konszenzus nem képes mind a decentralizációt, mind a biztonságot garantálni a hálózat számára.
„Ez a bitcoin-ellenes energiakritikusok legfőbb érve. Ha a proof of stake lenne használva, akkor a semmiért cserébe kaphatnál valamit. Nincs energiaigény, nem kell munkát beletenni, mégis meglenne a decentralizált konszenzus. Ez ugyanaz a logika, ami az örökmozgók mögött is van. Nincs ingyen ebéd. Bitcoint sem kaphatsz a semmiért cserébe.”
Szerkesztői megjegyzés:
A közösségben sokan rávilágítottak már arra, hogy a proof of stake a jelenlegi hagyományos pénzrendszer másolatának tekinthető.
A legnagyobb hal, a legmélyebb pénztárca diktál, akár mindenki más kárára. A PoW bányászatnál viszont versenyezni kell, mindenkinek, nincs kibúvó.
Ha valaki beteszi a nagyobb pénzt, a rendszer megnöveli a követelményeket. Ez adja a decentralizáció egyik lényegét.
Olvastad már? Egy BTC 2022-re egy Lambót, 2023-ra pedig egy Bugattit ér majd a Kraken igazgatója szerint
Forrás: cointelegraph.com
SZERETNÉD MEGKAPNI LEGFRISSEBB HÍREINKET? IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE!
